Hey boy let me talk to you

Ma mutattak egy módszert amivel akármeddig vissza lehet olvasni a beszélgetéseket facebookon, én hülye meg annál a személynél akiről meséltem, hogy mostanában a ködbe veszett mióta náluk voltam, szóval nála elkezdtem visszaolvasni és olyan tipikus jó beszélgetéseink voltak mindig is, és ettől persze elkezdett mégjobban hiányozni, most meg ráírtam, hogy miért van elveszve (azt végül nem kérdeztem, hogy miért ekkora faszfej) meg ne csinálja ezt mert utálom a változást, és az nekem változás ha így kiugranak hetekre az életemből ha olyanjuk van az embereknek. Velem ezt nem lehet csinálni. Jó hát ezt kicsit normálisabban és inkább az első felét írtam. De akkor is. Most beszélünk, de nem tudom. Mi van ha már nem vagyok érdekes. Mi van ha már nem lesz a hülye suli miatt rám idő. Ajj, istenem de visszamennék most egy fél évet.
Na úgy kell mindenkinek, most 80%-kal visszacsökkentettem a hangulatjel használatot.
Most csak azért is olyan jó kis, humoros beszélőkém lett, hogy tudom ha azt is neadjisten egyszer visszaolvasom, jót fogok szórakozni. Már most is nevetve írom a sorokat.

Na jó amúgy mostanában alig alszom, szóval bocsi hogy az első mondat több kilométeresre sikerült, meg hogy összevissza írok.